Pethő Anikónak hívnak. 1980. július 24-én születtem Budapesten. Gyermekkoromat és iskolaéveimet Monoron töltöttem. 1998-ban érettségiztem a budapesti Szent László Gimnázium speciális rajz tagozatán. Művésztanárom Szabó Gábor szobrászművész volt.
A gimnáziumi évek alatt ismerkedtem meg Balogh Gyula festőművésszel, aki megtanított a szénrajz, az akvarellfestés, később az olajfestés technikájára. Ez utóbbi technikát gyakorolva teltek a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakának évei, melyet 2006-ban végeztem el. Az egyetemen mestereim Károlyi Zsigmond és Radák Eszter voltak. Ekkor kezdtem el érdeklődni az emberi környezet iránt, mely meghatározta későbbi témaválasztásaimat.
Számomra fontos a látvány után való festés, mert ezzel a kifejező eszközzel kezdtem el mélyebben foglalkozni, ebből tudtam a leginkább merítkezni, fejleszteni és gazdagítani az eszköztáramat és ez szolgál izgalmas festői lehetőségekkel. 2007 óta minden évben részt veszek a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton, szerepeltem csoportos kiállításokon itthon és külföldön is, és 2009-ben lehetőségem nyílt egy 3m x 7m-es beltéri szekkó elkészítésére is, egy a Pest megyében található Vasad községi katolikus kápolnában.
Munkáim között szerepel csendélet, tájkép, enteriőr, és az utóbbi években személyes témákat kezdtem el feldolgozni, mely nagy örömmel tölt el. Legújabb kompozícióim szintén tárgyi beállítások, melyek lényege a motívumok tartalmi különbözőségei és hasonlóságai a tárgy és környezetének formai és színbeli összhangja, és ennek kapcsán az emberi élet és annak körülményeinek kérdései,mely téma már előfordult munkásságom során. Keresem azt a pontot, ahol a motívum a legjobban elrejtőzik a környezetében, ahol a legjobban belesimul a körülötte lévő világba. A megjelenített motívumok, korunk lenyomatai, a tömegtermelés tárgyai, melyek ebben a képi kontextusban egyetlen példánnyá válnak. Egy zárt világot alkotnak, ahol eltűnik és megmutatkozik egyszerre az egyetlen motívum a sok egyforma forma között. A tárgy elrejtőzik a környezetében, úgy hívja fel magára a figyelmet. Csak finoman mutatja meg magát a képen. Titokban van ott a szemünk előtt, nem ordít harsányan, mint a televízió képernyő, vagy akár egy reklámplakát, hanem csak jelzi a létezését. Ezek a beállítások a valóságban is így alakultak ki körülöttem, én „csupán” megtaláltam őket.
